Beöthy Ákos
A magyar államiság fejlődése, küzdelmei I–V.

Ezen korszakban keletkezett azon ismert szójárás: extra Hungariam non est vita. Ezen szójárás későbbi időkben gúny és nevetségnek tárgya lett. Ennek általános elterjedése és szálló igévé válása minden esetre bizonyít annyit, hogy az illetők akkoron megtalálták lelköknek egyensúlyát, érezték azt, miszerint nagyban és egészben híven teljesítették kötelességüket. És hogy ez úgy is volt, bizonyítja azon hatalmas nemzedék, mely azután 1825–1848 között az új Magyarországnak alapítója lett. Oly társadalmat, oly nemzedéket, mint amilyen az volt, rögtönözni nem lehet, ezeket elő kell készíteni és nevelni, ami azokban a szerény, egyszerű udvarházakban, azon apák és anyák részéről történt, akiktől az epigonok minden érdemet, minden jótulajdonságot meg akarnak tagadni.”